Frizurák 50 Felett 2020
I. Szenvedsz? beteg vagy? vajha vágyam Vihetne szárnyakon, S hajolhatnék kebledre lágyan, Én lázas angyalom. Óh, bár veled, a szenvedővel, Tölthetnék éjt, napot S csókolhatnám varázserővel Tüzelő ajakod'. Majd mondanék regét regére, És bús egy volna csak: Egy beteg ifjuról, ki végre Meggyógyult általad... De én nem szállhatok, mi haszna Gyötör a bú, a vágy? Ápoljon hát s álmid' virassza Szerette jó anyád. Mint vagy? gyötörnek lázaid még, Te drága, szende lény? Ugy-e, ugy-e tavaszkor ismét Mosolygva jősz elém?... A tavasz is szomoruságot Érezne nélküled, Sohajtanának a virágok: Szép asszonyunk beteg! II. Ne okozz, ne vádolj szüntelen'! Nem vagyok én hozzád hűtelen. Mióta megláttam arczodat, Gondolatom, álmom csak te vagy! S mint a föld a nap körül forog, Ébren, alva csak rád gondolok. Napsugaram, édes szerelem, Süss szivembe hiven, melegen! Majd, ha megfagy a tüzes parázs, S ha tavaszkor is lesz hervadás: És ha délben éjszaka leszen: Akkor leszek én is hűtelen. Higyj nekem hát! A tied vagyok.
Ezzel még nem volt baj, de mikor gyönyörű cyma-órámat vittem be a műóráshoz, hogy fessék pirosra, az órás sokáig hallgatagon forgatta az órát, valamit súgott a segédnek, aki a telefonhoz sietett - jobbnak láttam sietve ellépni és egy ismerős órást venni rá, hogy pirosítsa ki az órámat. Hetekig tartó nehézséget a piros töltőtoll okozott, ebonitban nincs piros (szakértő lettem közben). Londonból küldött végre valaki, ajándékba. A piros zsebkés is rendkívül ritka, s mikor a kereskedő rájött a mániámra, háromszorosra taksálta az utolsó darabot, ami kapható volt. Piros radírgumit, piros manikűrkészletet aránylag könnyebben találtam, viszont rettenetes nehéz volt piros szemüvegkerethez jutni. Megjegyzem, csak a zsebben hordható tárgyakra vonatkozott rögeszmém s nem csapott át külső dolgokra: ezt úgy magyaráztam lázas estéimen, hogy a ruháim tulajdonképpen eleven állatok, s illik, hogy piros vér folydogáljon ereikben. Ezért áttértem a piros zseb-bélésekre s már majdnem keresztülvittem a pirosítást, amikor egy váratlan esemény hirtelen véget vetett betegségemnek.
Most már bevallhatom, mint a meggyógyult beteg, akit feltételesen kiengedtek az intézetből - elmesélhetem, tárgyilagosan és fölényesen (figyelték már, milyen gyanús elfogulatlansággal szoktak beszélni betegségükről a kikúrált elmebetegek és milyen műveltek? Minap egy úriembernek, aki túl sokat tudott nekem az elmebetegségekről beszélni, nyíltan megmondtam, hogy uraságod vagy elmeorvos, vagy elmebeteg, de az is lehet, hogy mind a kettő), - szóval, most már beszélhetek a piros-mániámról, felvilágosíthatom ismerőseimet, akik aggódtak értem, miután piros-betegségem, úgy látszik múlóban van, jelen cikket például fekete töltőtollal írom már, kék tintával, tessék idenézni, aki nem hiszi. Kezdődött pedig a dolog egy szép piros cigarettaszipkával, rubinpiros volt, áttetsző, csak úgy szikrázott, nagyon megszerettem. Jól jegyezzük meg, piros volt és nem vörös - hová gondolnak, kérem! Utálok minden színt, amit jelképnek használnak az emberek, ahelyett, hogy gyönyörködnének benne! - világos piros, cinóber és nem kármin, ami, szerintem, legalább annyira különbözik a pirostól, mint a zöld vagy fekete.
Ki volt, ki legelébb a szörnyű acélt kitalálta? Mily nyers és igazán talpig acél vala az! Akkor lett a halál s a gyilok meg az emberi nemnek, És rövidebb úton ránk szakadott a halál. 5 S nem is akarta talán, csak nálunk fordula rosszra, Minden, a mit hajdan dúvadak ellen adott. Ezt az arany teszi csak, bezzeg még háború sem volt, Mikor az asztalnál kis fapohár vala csak. Nem vala sánc, sem vár és nyugodtan aludta az álmát 10 Összebujó birkák nyája között a juhász. Az lett vón' élet, nem zörgött volna a fegyver, S nem ráznák meg kürt hangjai a szivemet. Háború vár most rám s tán ép az a nyíl, mely elejtend, Valamely ellenség gyilkos ijára került. 15 Őseim istene, most őrizzél, az vagyok, én ki Gyönge gyerekkorban csúsztam a szobrod előtt. Mért szégyelnétek, hogy durva fa voltatok egykor: Úgy óvtátok meg hajdan az ősi lakot Akkor hívebbek voltak, mikor egyszerű módon 20 Fából rótt isten lakta a kis kalyibát. Ez megelégli akár szőlőt kap is áldozatul csak, Vagy szent fürtjeihez fűzve kalászkoszorút; Vagy valamely fogadást tévő maga önte italt ki És lépesmézet társul a lánya johádz, 25 Tőlünk Istenek óh üzzétek a gyilkos acélt el.
Egy boltban, ahol dacosan és harciasan megkérdeztem, hogy van-e piros inggombjuk, hátul, a nyakba, mosolyogva biztosítottak, hogy csak piros van, más nincs is, miután az utóbbi időben divatba jött és nagyon keresik. Azonnal abbahagytam a piros-gyűjtést.
De írigy emberek között vagyunk, Nem forrhat össze lázas ajakunk, A sors idegen út felé ragad, De én azért szeretlek, áldalak. Lemondani, azt írod, jobb leszen. Lemondhat-e, oh, mondd, a szerelem? Most már tudom, nem élhetek veled, S tudom, hogy nélküled sem élhetek! Én nem tehetek róla, oh te sem! Üdvünk, csapásunk volt a szerelem. Bocsáss meg és feledj: Isten veled. Legyen örökre áldott a neved! VIII. Tudnék bár írni szenvedélylyel, Tudnék szivet szakítani; E szent szerelmet, tiszta vágyat Dehogy birnám kimondani. És ha Te lázas indulattal, Mely hosszu bánatot feled, Zokogva, sirva rám borulnál, Úgy vallanád szerelmedet: Én nem szólnék egy árva szót se, Hozzád simulva kéjesen. Mit is beszéljek angyalokkal Igy meggyalázva, vétkesen!...
1 Én nem tudom, hogy mért, de mostan egy ismeretlen vágy gyötör, járlálok a rózsás tilosban, hol a könny, seb merő gyönyör. Én nem tudom, hogy mért, de csendbe eszembe jut az ifjuság, és én fonom, szövöm, merengve a szűzi vágy hó-mirtusát. Én nem tudom, hogy mért, de félek, távolba halkan szól a dal, könnyezve látom, szép az élet, és hogy szivem még fiatal. Én nem tudom mért, s úgy örülnék, lelkembe búgnak a dalok, átérezem az üdvök üdvét, és azt hiszem, hogy meghalok... 2 Legyen tiétek a valóság itt e világon, enyémek a bús, néma rózsák, a lázas álom. A lánytestek fehér parázsa, a csók tiétek, nekem elég, ha őt imádva árnyába lépek. Titőletek egy perc, egy óra már elrabolja, de én birom, s egy röpke szóra kiszáll karomba. S ekkor tejarca fénybe reszket, szemébe fény gyűl, s még szebb a rózsás képzeletnek aranyködétül. Hagyjátok hát meg búm továbbra édes vigasznak, és hadd legyek ily koldus-árva s ily szörnyű gazdag!
Ám akkor Vénus baja gyül meg, sínyli az asszony Összekuszált fürtét, sínyli betört kapuját. 55 Sír, hogy az arca dagadt, de a győző már maga is sír Hogy lázas keziben annyi erő lehetetett. A hamis Ámor meg harcuk megtoldja gunyokkal, S a két mérges fél közbe nevetve leül. Kőszívű, s talpig acél, aki megveri a szeretőjét, 60 Istent kisért az fenn a nagy égbe bizony. Nagyon elég, ha zokog s hetedig gyerek az bizonyára, Akit mérgében ifjú leányka sirat. Ám aki szörnyű kezű, izzadjon a sorsnak alatta, S a nyájas Vénust sohase lássa meg az, 65 Mennyei Béke, te jöjj kezeidben sárga kalásszal, S hószínű kebledből hulljon elé a gyümölcs.
Tldr: A szavazóköri névjegyzékbe vételről szóló értesítőben szereplő szavazás helyén nem szerepeltem a névjegyzékben, így nem szavazhattam. Elmentem szavazni a postai úton kapott értesítőben szereplő helyszínre, ahol kiderült, hogy nem vagyok benne a névjegyzékben. A velem egy lakcímen élő családtagjaim szerepeltek a listán, probléma nélkül szavazhattak. Édesapámmal egyezik a nevünk, az előző két választáson amin részt vettem egymás alatt ott voltunk az aláírós papíron, most pedig az én nevem hiányzott. Elvileg átnézték az egész listát, és nem találtak rajta. Kérték, hogy ha tehetem jöjjek vissza az értesítővel, hogy meg tudjanak bizonyosodni róla, jó helyen járok-e. Elvittem és megmutattam neki az értesítőt. Mikor látták hogy valóban itt kellene legyek megkérdezték néhányszor, hogy csak ez az egy papír jött-e, nem jelentkeztem-e át máshova szavazni. Mondtam nekik, hogy természetesen nem jelentkeztem át, és nem jött másik levél se postán sem e-mailben. Telefonáltak valakinek, hogy nézzenek utána mi lehet az oka, majd közölték hogy a rendszer szerint átkértem magam külképviseleti névjegyzékbe Spanyolországba.